A 66-os úton: második rész

Tovább a szerpentinen, ami a 66-os út, csak hogy továbbra is képben legyünk.
Zsófi és a sziklás táj.
Andris sem ússza meg a fotót.
Egyre magasabban vagyunk.
Mostmár lefelé megyünk a csupasz sziklák között.
Mindenhol ezek az errodált sziklák.
A sziklák közül leértünk a völgybe, ahol egy bájos kis városkát találtunk, ami látványosan a turistaforgalomból él.
Ez itt még mindig Oatman, lepukkant kis falucska a régi 66-os út mentén. Itt végülis nem szálltunk ki, csak a kocsiból körülnéztünk.
Csacsik a foutcán.
Jó kis hangulata van, mi?
Viszont meglepoen nagy volt a forgalom és a népsuruség.
Helyi fagylaltáruda.
Az út mellett mindenfelé csak ajándékboltok. És persze kaktuszok
Kiértünk Oatman-bol, és megint a sivatagi tájat és a növényzetet fényképezzük.
Ezek nagyon jópofa fák voltak, és mezoket beterítettek!
Egy elmaradhatatlan fotó.
Andris is!
Mostmár visszakanyarodtunk a 40-es útra, ami egy autópálya, és gyakorlatilag bevisz Los Angelesbe. Az út mellett egy szép kis naperomuvet láttunk.
Megpróbálunk ránagyítani a naperomure.
Gyönyöru vidéken mentünk keresztül. Már csak át kell bukni ezeken a hegyeken, és máris California szélén vagyunk!!!
További hegyek.
Ahogy egyre közeledünk az óceánhoz, egyre zöldebb a táj.
Mostmár egészen a hegyek lábánál vagyunk.
Kissé elmosódva, de azért látszik a kibukkanó szikla a talajtakaró alatt.
Hegyek, fák, sziklák...
És megjöttünk!! Azok ott már Leningrád fényei!
Los Angeles belvárosa, sajnos pont szembe süt a nap.
Megjöttünk!
Még a Hollywood sign-t is sikerült elcsípni!