Mount-Rainier túra 3.

Ezek elég aprócska növények voltak, viszont nagyon szépek.
Csak, hogy elhiggyétek, hogy nem virágboltban készültek a fotók: ilyen réteken lehetett sétálni (persze kizárólag a gyalogúton, fel se merült, hogy a növények közé merészkedjünk).
A távolban, ahol a rétet felváltotta a fenyöerdö, mindenfelé kis patakok futottak felénk. Ezek kesöbb egy kisebb folyócskává álltak össze a rét szélénél. A folyócskán meg egy kis gát is volt, ami egy picuri tavat duzzasztott. Nem tudok másra gondolni, mint hogy itató lehetett az arrafelé élö álltoknak.
Fenyöfák, havasi rét, patak, mi kell még?
Egy újabb (számunkra) ismeretlen fü virágja.
Kicsi, de szörös virág
Még több tavaszi növény
Csoportosan szép az élet.
Ez a kis vízesés is ott volt a réten. Nem túl nagy, de szép. Próbálkoztunk egy csomó féle beállítással felvételt készíteni a teljesen feketétöl a teljesen fehérig, ez lett a legjobb.
Még több ismeretlen.
Ez a vízesés elég távol volt tölunk, és látható, hogy ezeket a patakokat mind-mind az olvadó hó táplálja.
A képen nem a Rainier láttszik. Az sajnos, mire ide elértünk teljes egészében felhöbe burkolódzott. Ezek a környezö hegyek. Maga a "mü" a hátunk mögött van.
Patak és fenyöfák. Az ég természetesen nem ilyen fehér volt, de ahhoz, hogy a fákból látszódjék valami, az eget túl kellett exponálni.
Úgy megörültünk az elsö hópamacsnak, ami szembe jött, hogy Zsófi helyböl le is fényképeztette magát rajta. Mint késöbb kiderült, ez csak a bemelegítés volt, találtunk még több havat is.
Íme a bizonyíték: ha egy kicsit följebb megyünk meteres havat is lehet találni.
Ez nagyjából ugyanott készült, mint az elözö felvétel. A háttérben egy gleccser volgy kezdödik, még hátrébb meg azok a felhök, amik a Rainier-t takarják