A világítótorony 20 m magas, és tömör bazaltra épült, a tenger szintjétől még egy 60 m magasságra. A torony kezdetben Fresnel típusú lámpával egészen 1650-ig működött. A torony most is funkcionál, de a lámpáját kicserélték a jelenlegi forgó, tengeri jelzőfényre. A régi lámpa fénye 20 mérföld távolságra (14 km) ellátszott a tengeren, és közel 5 tonnát nyomott. Az első lencsét 1937-ben kicserélték egy kisebbre. Ezt a lencsét már elektromossággal üzemeltették, szemben az elsővel, ami 5 gallon kerozint használt el egy éjszaka során. Ez a második lámpa 1 másodperc fehér fényt bocsátott ki magából minden 6,5 ill. 21,5 másodpercben. Ez az a forgási sebesség ami egyértelműen azonosít egy világítótornyot egy elhaladó hajó számára. A világítótorony üzemeltetése állandó felügyeletet igényelt: 8 órás műszakokban váltották egymást, hogy a 24 órás felügyelet biztosított legyen, és feladatuk volt a kerozin feljuttatása a toronyba, ill. a lencsék tisztántartása (60 naponként borral mosták le. Amikor pedig nem a világítótoronnyal voltak elfoglalva éppen, könyveket olvashattak egy hordozható könyvtárból, amit negyedévente frissítettek.